Pádis-fennsík 2024

Sajnos idén hamar vége lett a télnek, így a virágok is kicsivel korábban kezdtek el nyílni. Félnünk persze nem kellett, hiszen biztosak voltunk benne, hogy virág lesz, maximum azt a szépet nem fogjuk látni, ahogy az egész hegy virágba borul, ilyenkor lépni sem lehet tőlük. A szállásunk a fennsíkon volt, így kényelmesen napkeltében tudtuk őket fotózni.

Vagyis csak tudtuk volna, mert az utazásunk reggelén hatalmas hó hullott a hegyen, egy ideig az is kérdéses volt, hogy fel tudunk-e autózni. Szerencsére azonban a havat az utakról pikk-pakk eltakarították, így pedig elképesztően szép tájba érkeztünk. A szállást még el sem foglaltuk, már az odaúton mindenki meglőtte élete fotóját 😉

Ugyan többen lemondtak arról, hogy a hótakaró alatt megbúvó virágokat meg tudjuk fotózni, hiszen ennyi hó el nem olvad abban 3-4 fok „melegben”. Én azért biztattam őket, hogy a hó ugyan nem fog elolvadni, de a három nap alatt, amit itt töltöttünk a kis virágok termelnek annyi hőt, hogy maguk körül megolvasztják majd a havat és így talán még gyönyörűbb képeink lesznek mint a hó nélkül. És igazam lett 😉

Második nap napkeltekor kerestünk egy szép helyet, ahonnan tájképezhettünk, a völgy fáit, a domboldal havas erdőit kerestük, még egy kis bekúszó ködöt is találtunk, majd leautóztunk a hegyről a Boga völgyébe a száguldó patakot, a patak parton nyíló virágokat fotózni. A hazautazásunk előtt pedig napkeltében, a hóban heverve, agyonfagyva, de sikerült képeket készítenünk a sáfrányokról is.

Sokszor voltam már a Pádison sáfrányokat fotózni, volt szerencsém látni azt is, amikor virágtengerbe borul a fennsík, de őszintén mondom, hogy ilyen szépet, ilyen változatos témaáradatot még nem láttam.