Ne legyél unalmas!

Miért unalmas? A fotózás, ahogy minden egyéb magamutogatós dolog csak akkor fogja meg az nézőt, ha van benne valami különleges, meghökkentő. Olyan, amit még nem láttunk, olyan perspektívába állítva, ahogyan még nem láttuk. Pont ezért a hétköznapi dolgokat nagyon nehéz jól fotózni.

Gondold csak el, elmész Ausztráliába és kengurukat fotózol. Itthon mindenki imádni fogja a képeidet, de vajon Ausztráliában is nagy durranás? Amikor a villanyoszlop alól lefotózol egy gólyát, ahogyan áll a fészkén, senki nem fog elolvadni tőle, mert ilyet bármikor láthatunk és már láttunk is ezret.

Pont ugyanez történik, amikor sikerül egy nagyon szép, szokatlan képet készítened valamiről. És egy másikat is, meg még tízet. És egymás után mutatod meg őket. Az első nagyot üt, de a következő és a következő már egyre unalmasabb lesz. És végül már az első képnek sem lesz akkora értéke.

Soha ne mutass meg két hasonló képet!

És amikor ugyanolyan képeket mutogatsz saját magad alatt vágod a fát. Lehet, hogy az egyiken egy macska, a másikon egy autó van, de ha ugyanaz a hangulat, a kompozíció, a színvilág, akkor meg sem tudom majd különböztetni a képeidet. Ránézek és ugyan szép-szép, de…

Erre figyelj akkor is, amikor pályázatokra küldesz képeket!

A fenti meggyvágó elég hétköznapi madár. Ha télen elkezded etetni a madarakat, biztos, hogy a cinkék mellett hamarosan ő is megjelenik. Viszont így, a zöld háttérrel nem szoktuk látni. Hiába szép, fotós berkekben nem sokat ér ez a kép, mert mindenkinek van ilyen fotója. És ha az elkövetkező húsz posztom meggyvágó lenne jobbról, balról, akkor te is a második után megunnád.