Kísértetek objektíven – Simon Marsden és az infravörös kastélyfotózás titka

Ha ilyen képet látsz, nagy eséllyel Simon Marsden áll mögötte – a fotós, aki szinte egyedül tette újra divatossá a kísértetkastélyok és infravörös filmek romantikáját.

Ki volt Simon Marsden?

Simon Marsden (1948–2012) angol fotográfus, aki egész életében az elfeledett, romos, „kísértetjárta” helyeket kutatta – és fotózta őket egy különleges technikával: infravörös fekete-fehér filmmel. Bejárta Anglia, Írország, Franciaország, Németország és Olaszország legkülönösebb kastélyait, kolostorait, elfeledett sírhelyeit.

De nem csak fotózott, kutatott is. Történeteket gyűjtött, legendákat, és sokszor elég sokáig maradt egy-egy helyen ahhoz, hogy „érezze a hely szellemét”. Mármint a szó szoros értelmében. 🫣

Képei több könyvben is megjelentek, például:

• The Haunted Realm
• Phantoms of the Isles
• Ghosthunter
• Visions of Poe (Edgar Allan Poe írásaihoz készített képsorozat)

Mi az az infravörös fotózás?

Az infravörös fotózás nem éjjellátó kütyü vagy NASA cucc, hanem egy klasszikus, analóg technika, amivel a fény emberi szem számára láthatatlan tartományát (infravörös sugarakat) rögzíthetjük.
A fény energia, egy rezgés, hullámhossza van, színe ettől a hullámhossztól függ. A normál fény, amit az emberi szem képes látni 400–700 nm között van.
Az infra fotózás efölött a normál tartomány fölött, 720–900 nm között „lát” – tehát egy teljesen más világot mutat meg.

Mi történik a képen?

Az infra képek olyan fényeket rögzítenek, amelyeket a szemünk nem lát, így egy olyan, mintha egy párhuzamos világba kerültünk volna: a helyszín ismerős, ugyanaz, de mégis idegen. Amikor a szemeddel nézel valamit, az agyad folyamatosan javít, színeket korrigál, árnyékokat egyenlít ki, de amikor egy fényképezőgép rögzít valamit, akkor az nem szűri meg a valóságot, így az infra kép sokkal drámaibb, kontrasztosabb, idegenszerűbb lesz.

Az infra kép olyan mint egy titkos világ. A napfény teljesen másként világít meg egy fát, az árnyékos fal nem szürke, hanem mélyfekete lesz, a felhők világítanak az égbolton. Az eredmény misztikus, szürrealista hatású képek, amelyek pont ezért izgalmasak.

Tehát amit látsz, az nem trükk, nem varázslat, hanem a valóság egy másik arca. Olyan,ami mindig is ott volt, csak nem volt rá szemünk.

• A növények világítanak:  A levelek visszaverik az infravörös fényt, így a képen hófehérek vagy világos szürkék lesznek.
• A kő, a fa, az ember bőre viszont sokkal sötétebb, kontrasztosabb.
• Az égbolt gyakran drámai módon elsötétül, a felhők pedig világítanak – ettől lesz a kép olyan apokaliptikus.
• Az árnyékok mélyebbek, a részletek kísértetiesebbek lesznek.

Ez az a furcsa kombináció, amit Marsden tökélyre fejlesztett: fényes fák, sötét égbolt, omladozó kastély – és az érzés, hogy valaki figyel.

Hogyan csinálta Marsden?

Simon Marsden régi Leica gépet használt, analóg infravörös filmre fotózott (pl. Kodak HIE vagy Ilford SFX). Ezek a filmek ma már ritkák, de digitálisan is lehet hasonlót elérni.

A recept:

• Infravörös film vagy infravörös szűrő (pl. Hoya R72).
• Fekete-fehér előhívás, legjobb, ha a saját laborodban.
• Hosszú expozíciós idő, mert az infravörös szűrők kevés fényt engednek át.
• Állvány és sok-sok türelem.
• És persze: egy kicsit megszállottság a régi, titokzatos helyek iránt.

Tudok ilyet digitálisan is?

Igen! Ha kedvet kaptál Marsden stílusához, két út van a digitális világban:

1. Infravörös szűrő + állvány:

Tegyél az objektíved elé egy infravörös szűrőt (pl. Hoya R72, URTH Infrared R72). Ezek a szűrők az objektív szűrőmenetébe csavarhatóak, így jó előre ki kell gondolnod, hogy melyik objektíveden akarod használni és abban az átmérőben kell megvásárolnod a szűrőt.

Mivel az infra szűrők nagyon kevés fényt engednek át, ezért hosszan kell majd exponálnod, akár 10-30 másodperc is lehet az expozíciós idő. A hosszú záridő miat állványra kell majd tenned a kamerádat, ilyen hosszú időt nem tudsz kiexponálni. Mivel kevés fényt engednek át a szűrők, ezért nem fogod látni, hogy mit fotózol, így szűrő nélkül kell komponálnod, az élesség állításnál pedig manuális fókuszt használj. Amikor mindent beállítottál, csak azután tekerd a szűrőmenetbe az infra szűrőt.

A legjobban akkor jársz, ha RAW formátumban fotózol. Mondjuk ez egyébként is minden más esetben is igaz 😉  Utómunkával invertáld a csatornákat és játssz a tónusokkal.

2. Kamera-átalakítás:

Az objektíveink átengedik az infravörös fényt, a digitális kameráink szenzorai pedig látják ezt a tartományt, de mivel a szemünk nem látja, ezért a szenzor elé beépítenek a gyártók egy infravörös fényt kiküszöbölő szűrőt, hogy a képen ne jelenjenek meg ezek a fények. Ha nem tennék ezt, akkor egyetlen használható, valósághű képet sem tudnánk készíteni.

Ha szeretnéd elkerülni az infraszűrő kényelmetlenségeit, akkor megteheted, hogy átalakítod a régi kamerádat, kioperálod belőle a szenzor előtti infra szűrőt (YouTube-on találsz erről sok-sok videót), így egy ilyen géppel már plusz szűrő nélkül is tudsz majd infra képeket készíteni. Ezzel már „normálisan” is lehet komponálni és exponálni, de ez már egy külön „szakma”, jobban jársz, ha keresel a neten egy ilyen átalakított kamerát, minthogy esetleg nagy kárt okozol egy régi, szeretett kamerádban. És azt is fontos tudni, hogy az operáció után ez a kamera már csak infrázásra lesz jó, szóval alaposan gondold meg, hogy szükséged van-e rá.

Mitől hatásosak Marsden képei?

Simon Marsden nem csak a technikát használta jól, hanem tudta, mit keres.

Tudatosan választott helyszíneket, legendákat, időpontokat. Kereste a romlandóságot, a ködöt, az idő múlását, és sosem félt a sötétebb érzelmektől. Képei nem csak megmutatják a valóságot, hanem suttognak is, neked kell eldönteni, mit hallasz meg.

Simon Marsden munkái nem csupán fényképek, hanem átjárók egy másik világba, ahol a történelem, a fény és az emlékezet összeolvadnak. Ha te is szeretsz régi épületeket fotózni, próbáld ki az infrás technikát – vagy legalább nézd meg Marsden képeit. Megéri. De amikor a hideg futkos majd a hátadon… ne mondd, hogy nem szóltam. 😉

• Marsden hivatalos oldala: simonmarsden.co.uk
• The Marsden Archive – az örökségét ápoló archívum, ahol könyvek, képek, kiállítási anyagok érhetők el
• Több múzeumban és galériában is rendszeresen kiállítják képeit (főleg Angliában és Írországban)