„Firkák” – avagy az ICM világa

Lendvai Kriszta vagyok és 2022. október óta vagyok klubtag. Gyermekkorom óta érdekel a fotózás, de miután beléptem a Klubba kezdtem el igazán tudatosan fotózni. A kedvenceim a makró fotózás, a természetfotózás, a street, ICM, a portré és még sorolhatnám, vagyis ”mindenevő” vagyok. 😊 Az utóbbi időben egy újfajta kísérletezés kezdett igazán beszippantani. Olyan képeket készítek, amelyek első pillantásra talán inkább tűnnek festménynek vagy rajznak, mint fényképnek. Pedig minden egyes kép mögött ott van a valóság – csak egy kicsit másképpen.

Sokan kérdeztétek, hogy hogyan készülnek ezek a fotók, és Lajosnak is nagyon tetszenek (meglepő módon, mert sokszor hangoztatja, hogy nem szereti az ICM-et 😉), ezért megkért meséljem el hogyan csinálom őket.

Egy ICM-es csoportban találkoztam olyan képekkel és egy olyan technikával, amely azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon megtetszett, ahogyan a több expozíció egymásra rétegződésével egészen különleges, festményszerű hatást lehet elérni.

Elkezdtem kísérletezni. Próbálgattam a mozdulatokat, az irányokat, az átfedéseket, és kerestem magát a témát. Szerencsére olyan a fényképezőgépem, amiben van beépített többszörös expozíciós funkció, így egy képet három különálló képből fotózok meg. Az átfedéses módban a sötét (dark) lehetőséget választom ki, úgy állítom be, hogy 2 vagy 3 képet fotózzak egymásra, és mindegyik felvételnél tudatosan mozdítom, „húzom” a gépet.

A három különböző húzású kép (függőleges, vízszintes, átlós, de bármilyen mozdulattal lehet próbálkozni) részben fedi egymást, és ezekből az egymásra rakódó rétegekből alakul ki az a különleges textúra és formavilág, amit keresek. Arra figyelek, hogy mindig ugyanonnan induljon a mozdulat ( hozzáigazítom az épületet az előző képhez).

Az elmúlt időszakban ezekből a kísérletekből születtek meg a saját ICM-képeim. Sok kísérletezgetés előzte meg őket, mire lett egy olyan kép, ami már nekem is tetszett, de még csiszolom a technikát, mert számtalan mozdulattal, bemozdítással lehet a képet és annak hangulatát formálni. Lightroomban a csúszkákkal még játszom kicsit és ha szükséges vágok a képből is.

Egy példa: ebből a három képből lett a 4., kész kép. A firka! 😊

Ami különösen izgalmas számomra, hogy nem szeretném teljesen elveszíteni a témát. Nem egyszerűen egy absztrakt, elmosódott képet akarok készíteni. Szeretem, ha marad benne valami felismerhető: egy épület, egy jármű, egy ember vagy utcarészlet vagy akár egy tárgy. Valami, amihez a néző szeme kapaszkodni tud, miközben a kép már elkezd eltávolodni a valóságtól.

Talán éppen ez benne a legérdekesebb: megtalálni azt a pontot, ahol a valóság még felismerhető, de már elkezd átalakulni valamivé, ami inkább egy festményre vagy rajzra emlékeztet.

Nem az a célom, hogy eltüntessem a valóságot, hanem hogy egy kicsit másképpen láttassam.

Legutóbbi fotós túrán Helgonadon jártunk, ahol szintén sok téma akadt, amit ICM-mel meg lehetett fotózni, Quedlinburgban pedig azok a csodás középkori házak adták magukat.

Még én sem tudom pontosan, hová vezet ez a kísérletezés, de jelenleg éppen az a jó benne, hogy nem tudom előre. Csak húzom a gépet, készítem a következő három expozíciót, és kíváncsian várom, mi lesz belőle.