75 képből egyetlen asztrotájkép

A kép 2018. augusztus 12-én készült a Hortobágyi Nemzeti Park területén, egy bekötő úton egy kis tanya mellett. Vicces volt, hogy mellettem tehenek álltak végig, míg készültek a képek, szóval a társaság adott volt, még ha eszmecserét nem is tudtunk folytatni.  Igen, képek, de erről majd később, mert valóban nem 1db fénykép az itt látható eredmény.

Előkészületek

A helyszín kiválasztása totál véletlenszerű volt, csak az alap koncepció létezett a fejemben: egy út, a Mars, a Tejút és néhány hullócsillag egy képen, úgy hogy az út a „végtelenbe” vezessen. Fontos volt, hogy a Mars – ami úgy fénylik a bal oldalon lent –, ekkor volt a legközelebbi pályán a bolygónkhoz, illetve a Perseidák meteorraj is kezdett pompázni épp, így ezt a két érdekességet mindenképpen meg akartam örökíteni egy képen.

Ahol lakom viszonylag jó az ég, hiába Debrecen közelsége, de ehhez a képhez a Hortobágy tisztaságára volt szükségem. Nádudvar fénye azért így is rendesen szóródik a horizonton, de ez nem releváns.

Napokig figyeltem az időjárás jelentéseket, mire meglett a kijelölt nap, egy igazi kis hidegfront utáni éjszaka. Fontos tudni, hogy hidegfront után közvetlenül szoktak a legtisztább éjszakák lenni, szóval erre érdemes figyelni. Kiérkezve a helyszínre elégedetten néztem fel a fejem fölé, mert nagyon tiszta eget sikerült kifogni, a Tejút szabad szemmel is égett az égbolton.

A kép készítése

A helyszín kiválasztása után letelepítettem a tripodom, majd felhelyeztem a gépvázam a rajta lévő fényerős nagylátószögű objektívvel, amiket vertikálisan helyeztem el a tripodon, hogy álló képeket tudjak készíteni. Pár tesztkép után meglett a helyes fehéregyensúly, kompozíció és expo beállítás. Nagyon figyelni kell a kompozícióra, mert ezen utólag NEM lehet javítani, vagy csak borzasztó munkával.

Ezeket a beállításokat használtam:

• ISO 4000
• f/2.8
• 25mp záridő
• 11mm gyújtótávolság

A pontos fehéregyensúly mértékére már nem emlékszem pontosan, de mindig RAW-ban fotózok, így utómunka során nem releváns annyira a helyes fehéregyensúly, de törekszek mindig már a kép készítésekor a valóságot tükrözni.

Ez után kezdődött a „móka”

3 db vertikális kompozíció alatt készült beállításonként 25db expo, természetesen vezetékes távkioldóval. Tehát összesen 75db képből készült el ez az egy fotó! Ez alatt az idő alatt sikerül pár hullócsillagot is elkapnom, amik láthatóak a képen. Készült még egy külön kép csak a helyszínnek, ez 1250-es érzékenységen, f/2.8-as rekesznyílással 3 percen át készült, hogy kellemesen visszaadjam a környezetet is, illetve volt még egy oka, erre mindjárt kitérek.

Utómunka

Nos, hogy miért 75db kép? A válasz egyszerű: stack. Annyit tesz, hogy egy külsős program segítségével az egy kompozíció alatt elkészült 25db képet összefűzi 1db képbe, ezáltal kiszűri a zajt és több részletet hoz elő jelen esetben a Tejútból. Használható ez a technika fókuszsík növelésre, illetve sima zajszűrésre is tárgyfotózásnál, vagy olyan témánál ahol maga a téma nem mozog (lásd lejjebb)-

Így lett a 75db képemből újra 3db kép, amit Photoshopban panoráma képpé alakítottam, majd továbbra is a Photoshop és a Lightroom segítségével „kidolgoztam”, majd levágtam a végleges méretre. Végül ráhelyeztem a külön a földre exponált képet a meglévőre, hogy világosabb és kicsit részletgazdagabb legyen az út is a tanyával, illetve a stackelés során elcsúsztatja a földet a program, hogy az égen lévő dolgok ugyan ott maradjanak (ergo kiküszöböli a Föld forgását) és e miatt is kellett a külön expo a helyszínre.

Az előkészületek, a kép készítése és az utómunka is rengeteg időt ölelt fel, de én büszkén tekintek erre a fotómra. Remélem adtam ezzel a kis írással egyfajta inspirációt, esetleg többet megtudhattál az asztrotájkép fotózás fortélyairól.