Történetmesélés fotókkal

A fotókkal való történetmesélés ereje abban rejlik, hogy képes megragadni egy megismételhetetlen pillanatot az időben, egy elkapott szomorú nézést, egy váratlan örömujjongást, egy megható ölelést, vagy bármi olyasmit, amiből soha nincs két egyforma momentum. Tévedés azonban azt hinni, hogy a történet mindig, a szó szoros értelmében vett történet lehet emberekkel, állatokkal, vagy ne adj Isten, összeomló épületekkel. Sőt nem muszáj konkrét érzelemkifejezésre sem rámennünk, hiszen számos lehetőségünk van mesélni a fotóinkkal.

A kompozíció szerepe

Amikor a fotókkal való történetmesélésről van szó, néhány kulcsfontosságú elemet figyelembe kell vennünk. Ilyen a kompozíció is. Bármilyen gyorsan is történjenek az események, át kell gondolnunk a kompozíciót. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy például egy utcai jelenet esetén tudjuk, érezzük, mi fog történni. Ha például egy férfi sétáltat egy kutyát, mindig számíthatunk érdekes pillanatokra (főleg a kutyától), tehát ha követjük őket a szemünkkel és a keresőnkkel, már jó előre is komponálhatunk.

A fénykép kompozíciója ugyanis rendkívüli módon segíti a történetmesélést és persze hangulatot is ad a képnek. Hogy mindemellett figyelünk a fényekre, az árnyékokra, a háttérre is, nem lehet kérdés.

A téma szerepe

Ugyanilyen elengedhetetlen storytelling esetén maga a téma. Azért nem elsőként említem meg, mert ha utcán fotózunk, nem biztos, hogy pontosan tudjuk, mi vár ránk, mire akarunk rámenni. Ha azonban meglátunk valami izgalmasat, tudnunk kell, hogy a fotón belül (azaz a kompozícióban) mi lesz a fő téma. Egy piros táska, amelyet egy nő lóbál? Egy szál virág, amely elhajlik? Vagy azon belül a bibe? Esetleg egy építőmunkás vödre, amelyet éppen leereszt a csörlőn? Tartsuk szem előtt, hogy a fotó témájának relevánsnak, érdekesnek és szemet vonzónak kell lennie. Ezt úgy lehet elérni, ha olyan témát választunk, amely egyedi vagy különleges jelentőséggel bír a jelenetben.

A sztori maga

Harmadszor (és persze nem utolsósorban), figyelnünk kell a történetre. Egy fényképen nem rizsázhatunk, a sztorinak világosnak és tömörnek kell lennie. A történetet úgy kell elmesélni, hogy az könnyen érthető és követhető legyen. Itt pedig álljunk is meg egy picit.

Fotós szempontból a történetmesélésen, ahogy a fentiekből már kiderülhetett, nem feltétlenül egy konkrét esemény elbeszélését értjük. Egy történetet egy szál rózsa is el tud mondani, ha az épp félig elhervadt, sápadt fényekben, de gyönyörű bokehval lett megörökítve. Sugallhatja az elmúlást, hozzá képzelhetjük a tulajdonosát, és kifejezhetünk vele szomorúságot is, ha történetesen ez a rózsa egy kézben van. Mesélhetünk minimálban és mesélhetünk extravagánsan, már-már szürreális „üzemmódban” is. Nem véletlenül nehéz feladat ez. Mivel segíthetünk magunknak?

Azon túl, hogy igyekszünk mások munkáiból inspirálódni, híres fotósok képeiből tanulni, képszerkesztéssel, azaz utómunkával is. Ha nem esünk túlzásokba, gyönyörű atmoszférát, hangulatot teremthetünk, átgondolt vágással ütősebbé tehetjük a képet, hogy tényleg minden a mondanivalónkról szóljon.

Ne feledjük, a fotós storytelling egy olyan művészeti forma, amely az emlékek megörökítésén, az élmények megosztásán túl folyamatosan érzelmeket is közvetít. Kompozíció, téma, történet és szerkesztés. Ez lebegjen a szemünk előtt, ha ilyen fotókat szeretnénk készíteni.