[.Blog ] [Gondolatok a fotózásról ] [Utómunka és alkalmazások ]

Technikák kísérleti fotózáshoz

Szabadverset akkor írunk, ha már minden jambust, trocheust, daktilust a kisujjunkból rázunk ki. Azt mondják ugyanis, csak akkor tudunk jó, nem versnek „látszó tárgyat” költeni. Valahogy így van ez a fotózással is. Kísérletezős képeink is akkor lesznek klasszak, ha tisztában vagyunk a fotózás alapjaival, a kompozíciós szabályokkal és ismerjük nemcsak a fényeket, hanem a gépünk adta lehetőségeket is.

fekete fehér streetfotó
2023. október 03.

Én nagyon szeretek a masinámmal alkotni, de csak mostanára érzem azt, hogy eljutottam ezen a téren is valameddig. Ezért is hoztam a verses példát. Korábbi, „na, nézzük meg, milyen lesz így a fotó” kattintgatásaim nem voltak tudatosak. Teljes mértékben ráhagyatkoztam a mobilomra, később a fényképezőgépemre, és bár izgalmas volt mindig az eredményre várni, most sokkal adrenalinfeltornázóbb maga a folyamat, amikor tudom, mit akarok, és igyekszem is megvalósítani. Mondom is, miért.

Kísérletezési technikák

Többféle technikai lehetőség áll a rendelkezésünkre, ha valami mást vagy valamit máshogyan szeretnénk megmutatni a képeinken keresztül. Én az alábbiakat használom mostanában:

  • ICM, hosszú záridő, expozíciókorrekció
  • Kreatív utómunka (negatív fotók és annak csúszkái)
  • Érdekes kompozíciók, különleges szemszögek, lencseváltogatások

Ma az első pontot szeretném részletesebben elmagyarázni, és elárulom, én hogyan kísérletezek.

Fotós technika icm
ICM (Intentional Camera Movement)

Az ICM, vagyis a szándékos kameramozgatás egy olyan technika a fényképezésben, amikor szándékosan mozgatom a gépet vízszintesen, függőlegesen, elforgatással vagy hullámmozgással. Mindeközben hosszú záridőt alkalmazok, hogy a lefotozótt jelenetnek legyen ideje valóban elmosódni, elcsúszni. Régebben ezt is véletlenszerűen oldottam meg, most már odafigyelek.

Rendszerint fix állásból indulok és várok egy kicsit, mielőtt megmozdítom a gépemet. Emiatt konkrétabb, érthetőbb látványt érek el, mert a célom nem feltétlenül a kitalálósdi („Na, vajon mi lehet ez?”), hanem egy sejtelmesebb, izgalmasabb vizuális megjelenítés. Külön figyelek a fényekre is, sőt, hiszen a bemozdult fénycsíkokat is előzetesen beleképzelem a fotóba.

zoom tekerés

Szeretem tekergetni az objektívet is, mert a zoom expó közbeni váltásával klassz behúzások (vagy épp kifutások) jelennek meg a képen, és mostanában jobban bejönnek a milliméteres elmozdítások a vízszintes, függőleges vagy hullámos mozdulatoknál. Hogy épp melyik irányt választom, az a témától függ, és olyan is van, hogy ráhagyom magam egy jármű dinamikájára, amelyből kifelé fotózok. A troli pl. nagyon tud zötykölődni rossz utakon, de sima aszfalton kifejezetten szép bemozdulásokat, elhúzásokat produkál. A hosszú záridőm sem túl hosszú ilyenkor, hiszen az én célom továbbra sem a teljes felismerhetetlenség, összevisszaság.

hosszú záridő

Hogyan használom ki a hosszú záridő adta lehetőségeket?

Hogy mi a hosszú záridő, különösebben nem akarom magyarázni, sokszor írtunk itt már róla (pl. ITT is). Amiért mégis kitérek rá, az az, hogy én mire használom. Gyakran előfordul, hogy beállítom a képemet az utcán (leteszem egy padra, egy párkányra), és várom, hogy az emberek elsétáljanak előtte. Direkt keresem a színes ruhákba öltözött fotóalanyokat, akik egy semleges háttér előtt glasszálnak, mert a „lassú exponálásnak” köszönhetően nagyon festményszerűvé válhatnak. Persze olyan is van, hogy mindeközben még én is mozgatom a kamerát, és akkor jön is az igazi haddelhadd. Érdemes kipróbálni, milyen, amikor egy függőlegesen mozgó valamit hosszú expóval veszünk fel, miközben a gépet vízszintesen mozdítjuk. Soha nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy hosszú záridőnél sokkal több fény jut be a kamerába, ezért én mindig keresek kontrasztos képi elemeket (varjakat, sötétebb épületeket stb.), hogy ne csak egy kiégett fotót kapjak eredményül.

hosszú záridő galambok

Expozíciókorrekció

Az expozíciókorrekciót a fények és árnyékok kiemelésére használom. Mivel az expozíció három fő „összetevőből áll” (záridő, rekeszérték és ISO-érték), a korrekcióval manuálisan írom felül a gép alapbeállításait. Amikor például erős fények vannak és az ISO-értéket sem tudom már lejjebb vinni, egyértelmű, hogy az expókorrekciót legalább két fényértékkel, néha többel is, lejjebb viszem. Ilyenkor nagyon szép határvonalakat kapok a fotón, amelyek letisztultságot is adhatnak a képemnek. Épületfotózásnál ez különösen jól tud jönni.

technika expozíciókorrekció

+ 1 technika utómunka helyett

A duálexpót (Double Exposure) sokan szeretik és használják a Klubban, én csak nagy ritkán alkalmazom, mert az én gépemen nincs alapból ilyen beállítás, utólag pedig nagyon ritkán szórakozom el azzal, hogy rétegeket (kettő vagy több képet) tegyek egymásra. Éppen ezért ezt a hatást egy expóval igyekszem elérni. Hogy hogyan?

duálexpo szobor

Nagyon hosszúra állítom a záridőt (akár 20 másodpercre is), és expó közben többször eltakarom az objektívet, amíg más tárgyra áthelyezem a fókuszt, vagy arrébb teszem a képet és ugyanarra lövök. Így simán meg lehet sokszorozni az adott témát, és nem is kell sokat szenvedni vele. Ez mobillal és géppel is jól működik, de itt is fontos, hogy ne világos valamit akarjunk világos háttér előtt megörökíteni, mert csak egy hatalmas fehér foltunk lesz a hosszú záridő alatt bejövő fénymennyiség miatt.

Hogy miként dolgozom a fent említett kreatív utómunka (negatív és csúszkái) és érdekes kompozíciók, különleges szemszögek, lencseváltogatások segítségével, arról a következő cikkemben mesélek.

Addig olvasd el a Kísérletezés a fotózásban című írásomat, amelyben további ötleteket találsz. Jó kísérletezést kívánok.

Szerző

Davida
Davida

Davida szövegíró, kommunikációs tanácsadó, és egy ideje őrült fényvadász. Amikor csak teheti, járja az utcákat és igyekszik lencsevégre kapni a soha meg nem ismétlődő pillanatokat.