.Blog/Gondolatok a fotózásról

Te vigyázol a vonalaidra?

Volt idő, amikor szinte csak ez számított nekem. Diéták, fogyókúrák sora kísérte végig az életemet, és mindig azt néztem, megvan-e az a bizonyos derékvonal, látható-e némi homokóraforma rajtam… A helyzet most is hasonló, csak már nem a külsőm foglalkoztat, hanem a fotóimon megjelenő látszó és láthatatlan vonalak összessége. Nem tudnék különbséget tenni aközött, hogy melyik a fontosabb, hiszen mindkettőnek – a látszónak és a láthatatlannak is – jelentős szerepe van a fényképezésben.

2023. március 02.

Látszó és láthatatlan vonalak

A láthatatlan alatt értjük, ugyebár, a kompozíció által megjelent különleges térérzeteket, rajzolatokat, amilyen az aranymetszés, a Fibonacci-spirál vagy éppenséggel a nézés iránya. A láthatók viszont nagyon is kézzelfoghatók, logikusan szembetűnők, ezért szerintem sokkal nehezebb is velük bánni. Olyan ez, mint a lámpás vagy lámpa nélküli kereszteződések. Ott is az a veszélyesebb, ahol van lámpa (nem véletlenül szükséges külső eszköz a biztonsághoz), még ha azt is gondolnánk, hogy a figyelmeztető tárgyak nélküli átkelés a kockázatosabb.

Te vigyázol a vonalaidra 2

Jelen esetben tehát, amikor kerítéseket, épületeket fotózok, sokkal jobban kell arra figyelnem, hogy dől-e a képem, és ha igen, akkor hogyan. Azt is végig kell gondolnom, hogy az adott dőlés lehet-e elfogadható, azaz ad-e valamit a fotómnak, vagy inkább csak zavaró tényező.

Vonalkorrekció

Amikor fényképezek, s teszem azt épp földközelből, de kézből, sokszor azt veszem észre, hogy bár a keresőben minden függőt függőnek és minden vízszintest vízszintesnek látok, a vonalaim mégsem azok. Nem beszélve a lencsetorzulásról, amelyet az egyik obim „csinál”, a másik pedig nem.

Mivel most már ezeket tudom, komponáláskor direkt némi ráhagyással dolgozom, azaz hagyok teret a kép kiigazításának, ami azért fontos, hogy a vágás során el ne vesszen valami fontos alkotóelem.

Te vigyázol a vonalaidra 3

Az utómunkát ennek megfelelően mindig azzal kezdem, hogy ha szükséges,

  • lencsekorrekciót hajtok végre, valamint
  • kiigazítom a függőlegeseket és vízszinteseket.

Ez utóbbi azonban sokszor nem is annyira egyszerű.

A Lightroomban megtehetem ezt egyesével, azaz külön minden irányon módosítok, és ilyenkor a szememre is hagyatkozom, nemcsak a segédvonalakra. De megtehetem ezt az általam csak mazsorettbotoknak hívott eszközzel is, ahol 2, illetve 4 pontot kijelölök a tengelyeken, a program pedig készít nekem egy full egyenes képet. Ez utóbbi azonban nem mindig jó, mert én imádom a torzulásokat, így gyakran felülbírálom a szoftvert.

A vonalak jelentősége

A vonalak ugyanis nekem különösen fontosak. Rendesen rá tudok izgulni egy kerítéselemre, egy ajtóra, fénycsíkokra, az azokat megtörő alakokra, formákra, de arra is, ha emberek alkotnak valamilyen vonalat. Így utómunka során is az ilyen képekkel szoktam a legtöbbet elszöszölni. Úgy érzem, a vonalaknak különös ereje van, és azon túl, hogy vezetik a szemet, lehetnek nagyon megnyugtatók vagy éppenséggel teljesen felkavarók. És ebben áll a nehézségük is.

Te vigyázol a vonalaidra 4

Könnyű abba a hibába esnünk, hogy a fotónk teljesen öncélú lesz, és bár a képi kivitelezés tökéletes, mondanivaló, sugallat és egyéb nyalánkságok nincsenek mögötte. Nos, ez az én titkos és állandó projektem: mindig megtalálni és megjeleníteni valami pluszt, amitől nem csak szép, hanem izgalmas is lesz a sok-sok vonalas képem. Nem könnyű feladat, szerintem életem végéig elleszek vele.

Szerző

Davida
Davida

Davida szövegíró, kommunikációs tanácsadó, és egy ideje őrült fényvadász. Amikor csak teheti, járja az utcákat és igyekszik lencsevégre kapni a soha meg nem ismétlődő pillanatokat.