[.Blog ] [Gondolatok a fotózásról ]
Szappanbuborék
Lajos ötletét próbálom megvalósítani, és elmesélem nektek, hogyan is kezdődött ez a téli bubi őrület nálam. Természetesen beszámolok a szépségéről, a készítéséről és a nehézségekről is.
2023. február 02.
2019 decemberében jött az ötlet, nyilvánvalóan egy véletlen szülte.
Hóembert építettünk a férjemmel, és valami hiányzott az orra hegyéről. Keresgéltünk, és a kezembe akadt egy ezer éves szappanbuborék fújó kis kütyü, amiben volt még gyári folyadék. Akkor kezdtem el játszani, ami olyan örömet szerzett sok-sok nevetéssel, álmélkodással, hiszen addig ilyet még nem láttam. Pörgött a gömb a hóember orrán és szép lassan elkezdett megfagyni és kirajzolódtak a szebbnél szebb jégvirágok. Persze azonnal jött a vágy, hogy ezt nekem meg kell örökíteni.
Így kezdődött
Amikor eldöntöttem, hogy elkezdem fotózni ezeket a bubikat, nagyon sokáig nem sikerült. Hol a szél fújt, hol nem volt elég hideg, hol elrepültek a bubik, hol nem tudtam elég gyorsan beállítani a kamerát, hol annyira remegett a kezem a bubi hajszában, hogy nem sikerült időben elkapni.
Az első ugyan nem fagyott, viszont a fejemben élő kép, 3 hónapos kísérletezgetés után sikerült.
Nem messze tőlünk van egy kis kilátó, oda másztam fel szinte minden reggel a bubi fújóval felszerelkezve. Először állvánnyal próbálkoztam, de soha nem sikerült a bubit jó helyre helyezni.
Mire a bubi meglett, többnyire a felkelő nap szöge változott meg, vagy éppen egészre sikerült, és én csak fél gömböt akartam. Ezt úgy lehet elérni, hogy teljes szélcsendben olyan közelről fújja az ember a bubit a kiszemelt helyre, hogy az lehessen az alsó tartója, és így próbálja félbe vágni. Mindenesetre jó kis móka. Különben mindig érdemes arra törekedni, hogy egy előre kiszemelt helyre tudjuk irányítani a bubit.
Persze a fotó lehetne jobb minőségű, élesebb, de ebben annyi munka volt, hogy ez igazi kedvencé vált.
Sokszor nem készül kép, mert csak gyönyörködök a látványban. Hidegben, szélcsendben, elkezd pörögni a buborék, és szép lassan kirajzolja a jégvirágokat. Ez a folyamat az, ami engem elvarázsol, és bátran ajánlom nektek is, hogy kipróbáljátok.
Nagyon sokat számít a fény, a megfelelő háttér (ez sajnos nem mindig sikerül), a türelem, a gyorsaság, a kamera beállítása, amire még tippet sem tudok adni, mert a körülmények miatt mindig más, és a fejemben lévő ötletek miatt is változik. Mivel a buborék állandó mozgásban van, a kép élességét is elég nehéz megcsípni, de nekem minden nehézséget megér egy-egy ilyen játékos nap.
Az idén, 3 év után, végre sikerült a bubi eldurranását is lefotózni. Ez megint egy kedvenc lett.
Amit javasolhatok, ha kipróbáljátok, ne felejtsétek sorozatra állítani a kamerát, a hihetetlenül sok és változatos jégvirág miatt, ami 8 másodperc alatt megjelenik a bubin. Mindig legyen telefon is nálatok, mert néha a kamerát fel sem lehet emelni, és már vége is.
Azt hiszem már csak a bubi fújó van hátra. A legolcsóbb gyerekjáték megteszi, ma már lehet kész folyadékot is kapni, de én mindig otthon kutyulom, bármiből, ami a kezem ügyébe kerül. Sampon, tusfürdő, mosogatószer és víz. A keverési arány nálam csak gondolomra megy, de mielőtt elindulok fotózni, itthon kipróbálom, hogy lesz-e belőle bubi.
Ha kedvet kaptatok hozzá, jó szórakozást, és szép virágokat kívánok nektek!
Szerző
