Mit akarhatott a fotós?

Hiszen milyen az eső? Elsősorban hasznos, fontos, másodsorban viszont csillogó, s ha épp záporként hull alá, még csoda klassz buborékokat is láthatunk az aszfalton, ha pedig sűrűn, akkor semmit sem. Nem úgy a fényképezőgépünk! Amely ilyenkor, ha hosszú záridőre állítjuk, megmutatja az egyes esőcseppeket is. Igaz, hogy csíkok formájában, na de milyen izgalmas csíkok formájában!

Szóval a fotózás arra is jó, hogy teljesen megváltoztassa a dolgokhoz való viszonyulásunkat.

Ismerd meg, készülj fel és fotózz!

Mivel már legalább 8 éve szenvedéllyel fotózok, azon belül pedig 1 éve végre géppel is, volt időm észrevenni a természet minden szépségét. Ma már tudatosan várom mindegyik évszakot, sőt minden egyes hónapot is, mert tudom (pontosabban sejteni vélem), mikor mi fog történni:

• milyen fényekre és színekre számíthatok;
• mikor, milyen szögből jelennek meg csodás és izgalmas árnyékok;
• mikor lesz minden porosabb, ködösebb, szellemképesebb;
• mikor lehet a kiégésekből is kihozni a maximumot;
• mikor hány ember van az utcákon;
• mikor bukkannak fel először a zsugások a parkokban;
• hánykor van a kutyasétáltatás csúcsa, és így tovább, és így tovább.

Természetesen még messze nem vagyok azon a fotós szinten, hogy a fejemben lévő képeket a gépemmel is pontosan meg tudjam örökíteni, de rajta vagyok az ügyön. És itt álljunk is meg egy szóra. Tudatosan írtam ugyanis azt, hogy a fejemben lévő képet és nem az előttem megjelenő dolgot, tárgyat, embert, mert hiszem és vallom, hogy egy fotó akkor hagy nyomot a nézőben, ha ad neki valami pluszt. Ezt a pluszt, azaz a medvét azonban nagyon nehéz megfogni.

Van plusz a képünkben?

• Egy különleges portré esetében az érzelmek kifejezése meghatározó lehet, amelyet a fényekkel, a szemszöggel, a kivágással, a mélységélességgel tudunk erősíteni.
• Egy utcai jelenetnél ezek ugyanolyan fontosak, de ott a pillanat történése, azaz maga a cselekmény lesz mindennek a kulcsa.
• Egy természetfotó esetében ugyanakkor szerintem érdemes a látvány hangulatára rámenni, de ehhez nem elég csak egyet kattintani, játszani kell a perspektívával, a keménység-lágyság megjelenítésével, a textúrákkal is.

Ehhez az alábbiak a legfontosabbak:

1. Tudnunk kell, hogy mit akarunk megörökíteni.
2. Tudnunk kell, hogy milyen hatást akarunk kihozni a képből.
3. Tudnunk kell, hogy mindezt hogyan lehetséges elérni.

Mondanék egy példát:

Amikor hajléktalan emberekkel beszélgetek és őket fotózom, rendszerint keményebbre állítom a fotóimat. Ezt utómunka során a Clarityvel érem el, fotózás közben pedig azzal, hogy bár sokszor portréról van szó, mégis nagy mélységélességgel, sőt gyakran ellenfényben is dolgozom. (Persze lehetnek kivételek, de általánosságban ez érvényes nálam.)

Ha viszont a természet szépségeit szeretném megmutatni, akkor nagyon sokszor makrózok, vagy ha mégsem, akkor kis mélységélességgel fotózok, hogy gyönyörű háttérelmosásaim legyenek.

Vannak azonban olyan esetek is, amikor totálban, egy nagyobb területet szeretnék megmutatni, de, mondjuk, az adott évszaknak megfelelő tulajdonságok kihangsúlyozásával. Ehhez ősszel lágyítok a képen, télen sejtelmesebbé varázsolom a tájat, nyáron erősebbé, tavasszal pedig ismét lágyabbá. Ilyenkor nagyon jól jön az expozíciókorrekció alkalmazása is.

Miért másítom meg a látványt?

Miért nem jó az, ami van? De, nagyon is jó. Sokszor alig kell hozzányúlni a képekhez, mert épp jó időben vagyok jó helyen, és az időjárás sem fordult meg 5 perc alatt. De van, amikor mégis megteszi, és akkor jól jön, ha utómunka segítségével teszem élőbbé a látványt. (Azt se feledd, hogy a kamera objektívje, bár hasonlóan működik a szemhez, mégsem a szemünk, így nem is tudja pontosan leképezni azt, amit látunk.)

Streetfotózásnál ugyanakkor lehet, hogy egy adott embert akarok kiemelni a képen, de egy nagyobb jelenetből, amelyet szintén láttatni szeretnék, viszont a helyszínen épp nincs arra idő, hogy a fókuszon kívül bármi mást is átállítsak. Én viszont azt szeretném, ha a néző is pont azt venné majd észre, amit én az adott pillanatban. Ehhez megint csak kell némi utómunka.

Tudod, most már teljesen átérzem, hogy a fényképezés tényleg művészet, ezért baromi sokat kell hozzá gyakorolni, és a lényege, hogy a fotós mit és hogyan akar megmutatni magából. Nem tévedés, magából, hiszen minden képén egy közös pont van: ő. Minden más ezt hivatott erősíteni.