Inspirációk a világból

Sokáig nem értettem, mi a fene lehet abban jó, uram bocsá’ annyira értékes, hogy emberek millió borulnak térdre az alkotásai előtt. Még az akkori férjemmel is sikeresen összekaptunk egy Picasso-kiállításon, mert én mindenáron meg akartam érteni az egyik képe lényegét, de bárhogyan is kerestem, nem találtam. Az exem festőművész volt, elképzelheted, mit kaptam… Aztán elkezdtem fotózni, és megvilágosodtam. Nemcsak Picassoval kapcsolatban, hanem mindennel is.

A kézből formált kereső

A fotózás, azaz a keresőn keresztül való figyelgetés nagyon sok mindent láttatni engedett a világból. Volt egy időszak, amikor akkor is így nézelődtem – a kezeimből keresőt formálva -, amikor nem volt nálam fényképezőgép, de még mobiltelefon sem. Abban a pillanatban ugyanis, hogy egy-egy jelenetet képzeletben bezártam egy szűkebb vagy tágabb keretbe, teljesen más hangsúlyt kapott a látvány. Ennek is köszönhető, hogy elkezdtem az apróbb részletekre is koncentrálni. Ez lehetett persze egy batár nagy épület vagy épp egy macska farka, de az új perspektívák, képkivágások, a pillanat kiragadása az adott kontextusból sokat számított abban, hogy megértsem a művészeket is. Pontosabban azt, hogy ne akarjam megérteni, csak élvezni a műveiket.

Egyszer egy Kányádi író-olvasó találkozón vehettem részt, ahol a költő igen érdekesen reflektált egy ottani magyartanár őt és a műveit elemző beszédére. Valahogy így: „Köszönöm a szavait, Ön itt a szakértő, biztosan jól mondja, mit miért írtam. Én sajnos nem tudhatom, csak leróttam a sorokat, ahogyan kikívánkoztak belőlem.” Hát pont így vagyok a fotózással.

Te hogyan inspirálódsz?

Hogy mi miért fog meg, hogy miben mit látok meg éppen, abban van egy rész tudatosság, de sokkal több pillanatnyi „elmeállapot”. A hangulatunk, az aznapi megéléseink, a velünk történtek, a ránk ható dolgok mind-mind befolyásoló tényezőként hathatnak arra, mit fotózunk le egy sétánk során. Sokat számít ugyanakkor az is, mennyi tapasztalás van már bennünk. Nem feltétlenül az élettel kapcsolatban, hanem mások világán keresztül. És itt jönnek be a művészetek és az azokat gyakorlók alkotásai.

Nincs olyan nap, hogy tudatosan vagy tudat alatt ne inspirálódnék: rengeteg fotót megnézegetek a neten, de igyekszem fotókiállításokra is eljutni. Ha máshogy nem sikerül, kerítéskiállításokat nézegetek, amelyeknek a fővárosban nagy divatja van. De ugyanígy hat rám egy-egy remekbe szabott könyvborító, sőt az üzletek kirakata is. Lelki feltöltődésre és további inspirációra pedig ott vannak a felhők és fák által kirajzolt alakzatok, a tárgyak különleges árnyképei, és természetesen számtalan festő, grafikus vagy szobrász alkotásai, hogy az épületekről már ne is beszéljek.

Minden szól hozzánk, minden mutat valamit, a művészektől pedig azt leshetjük el, hogy a körülöttünk lévő világot hányféleképpen lehet befogadni, feldolgozni és megláttatni. Ehhez nem kell minden nap fotóznunk, elég, ha csak képzeletben fényképezzük le a történéseket.

Ma már nincs mindig nálam a gépem, gyakran csak heti egyszer, a Klubos feladat miatt veszem elő. De olyankor is munkál bennem az a rengeteg beszívott ismeret, tudás, szemszög, amely már úgy engedi láttatni a dolgokat, ahogyan az csak belőlem fakad. Szeretem-állapot. Remélem, a tiéd is az.