Fotózz másként!

Ahhoz viszont, hogy majd valamikor tényleg elmondhassam magamról, jól fényképezek, ez egy nélkülözhetetlen alap. A másik alap a rengeteg gyakorlás. Említettem már, hogy minden nap készítek legalább 4-5 képet, ha mással nem, akkor a mobilommal. Ennek köszönhetően már mindent meg is lőttem, amit egy kezdőnek meg „kell” fotóznia. Adódik tehát a kérdés: Hogyan lehet mégis továbbfejlődni? Egy jobb géppel? Még drágább obikkal? Komplett stúdióval? Szerintem nem, és remélem, ezért senki nem fog megkövezni.

Láss tényleg másként!

Hiszem ugyanis, hogy ha most hirtelen a kezembe kerülne egy csúcsminőségű fényképezőgép, akkor a fotóm minősége bizonyára jobb lenne, de extra mondanivalót, háttértörténetet nem adna az alkotásomhoz. Ráadásul mellette is úgy elmennének az emberek, ahogy annak idején én a dolgok mellett. Mással kezdtem hát próbálkozni.

Mivel tagja vagyok a Te is lehetsz fotós! Klubnak, hetente kapom én is a házi feladatokat, amelyeket becsülettel el is készítek. Nem azért, mert mindegyik témáért odáig vagyok, vagy mert akkora stréber lennék, hanem azért, mert lett egy külön kihívásom a magam részére: Készítsem el úgy az adott feladatot, ahogyan addig még soha. Mondok is néhány példát.

Sablonpillanatok másként fényképezve

Amikor — teszem azt — egy lepkét kell lefényképezni, akkor biztos, hogy addig hasalok, forgolódok, bújkálok a levelek között, amíg egy olyan szöget kapok el, ami kevésbé jellemző az ilyen fotókra. Az egyszerű bokeh a háttérben, előtte a szépséges pillangóval a virágon ugyan gyönyörű lehet, de annyi ilyen kép futkos a világban, hogy az enyém a nagyon sokadik lenne a sorban, és emellett is elmenne mindenki. Én is.

Ugyanez a helyzet a tájképekkel is. Szép, szép, de ha például fejjel lefelé örökítem meg a látványt — jelen esetben egy Koi halat a vízben, akkor még különösen érdekes is lehet a kép.

Sőt, ha komponáláskor figyelembe vesszük a fények irányát, a színekkel való játékukat, és ezt, nem pedig a tájat helyezzük fókuszba, fantasztikus hatásokat tudunk elérni.

Hasonlóan érdekes lehet, ha eljátszunk a zoommal a fűszálak között vagy épp direkt exponálás közben.

A lényeg, hogy már a fejünkben lássunk máshogy, és igyekezzük azt a képet előhívni a gépünkből. Persze ez egyáltalán nem könnyű, nekem is sokszor csak a szerencsén múlik. Azt szeretném viszont, ha előbb-utóbb eljutnék a teljes tudatosságig.

Az alábbi kép például tökéletes példa a tudatosság és a szerencsés véletlen egybeesésére. Hosszú záridőt alkalmaztam, mert sejtelmes mozgásokat akartam éjjel felvenni. Az azonban, hogy mindez ennyire „szellemképes” legyen, már a szerencsén és nem az én ügyességemen (ügyetlenségemen) múlt.

Ezen a fotón viszont pontosan tudtam, hogy a negatív térrel szeretnék kifejezni valamit, ezért addig „kergettem” a héját, ameddig épp olyan mozdulatot csinált, amely egy kacsintáshoz volt szükséges. Remélem, te is látod a fotóban az arcot, és nem csak én vagyok ennyire elborult.

A látás tehát fontos, a másként látás elengedhetetlen, a gépek pedig „csak” eszközök a megörökítéshez. Bárhogyan is csűrjük-csavarjuk, a vége mindig ez. Egyetértesz velem?