.Összes/Gondolatok a fotózásról

Fotózz másként!

„Láss, láss, láss!” Évtizedek óta — na jó, csak 15 éve — e szerint a mondat szerint élek. Az akkor még kisbaba elsőszülöttem világított rá ugyanis arra, mennyire nem veszem észre az érdekes dolgokat magam körül. Mivel ő mindig felfelé nézett a hordozóból és a babakocsiból is, és mindig fel is tette a maga különösen fontos „Abiga?” kérdését (értsd: Az mi az?), én is kénytelen voltam alaposan megszemlélni minden repedést, domborulatot vagy épp kitört ablakot. Hát ennek köszönhetem, hogy végül fotós szemem lett, azaz meglátok olyan dolgokat is, amelyek mellett sokan elmennek. Ettől azonban még nem minősülhetek sem fotósnak, sem jó fotósnak.

2022. július 07.

Ahhoz viszont, hogy majd valamikor tényleg elmondhassam magamról, jól fényképezek, ez egy nélkülözhetetlen alap. A másik alap a rengeteg gyakorlás. Említettem már, hogy minden nap készítek legalább 4-5 képet, ha mással nem, akkor a mobilommal. Ennek köszönhetően már mindent meg is lőttem, amit egy kezdőnek meg „kell” fotóznia. Adódik tehát a kérdés: Hogyan lehet mégis továbbfejlődni? Egy jobb géppel? Még drágább obikkal? Komplett stúdióval? Szerintem nem, és remélem, ezért senki nem fog megkövezni.

Láss tényleg másként!

Hiszem ugyanis, hogy ha most hirtelen a kezembe kerülne egy csúcsminőségű fényképezőgép, akkor a fotóm minősége bizonyára jobb lenne, de extra mondanivalót, háttértörténetet nem adna az alkotásomhoz. Ráadásul mellette is úgy elmennének az emberek, ahogy annak idején én a dolgok mellett. Mással kezdtem hát próbálkozni.

Mivel tagja vagyok a Te is lehetsz fotós! Klubnak, hetente kapom én is a házi feladatokat, amelyeket becsülettel el is készítek. Nem azért, mert mindegyik témáért odáig vagyok, vagy mert akkora stréber lennék, hanem azért, mert lett egy külön kihívásom a magam részére: Készítsem el úgy az adott feladatot, ahogyan addig még soha. Mondok is néhány példát.

Sablonpillanatok másként fényképezve

Amikor — teszem azt — egy lepkét kell lefényképezni, akkor biztos, hogy addig hasalok, forgolódok, bújkálok a levelek között, amíg egy olyan szöget kapok el, ami kevésbé jellemző az ilyen fotókra. Az egyszerű bokeh a háttérben, előtte a szépséges pillangóval a virágon ugyan gyönyörű lehet, de annyi ilyen kép futkos a világban, hogy az enyém a nagyon sokadik lenne a sorban, és emellett is elmenne mindenki. Én is.

lepke

Ugyanez a helyzet a tájképekkel is. Szép, szép, de ha például fejjel lefelé örökítem meg a látványt — jelen esetben egy Koi halat a vízben, akkor még különösen érdekes is lehet a kép.

fordított tó

Sőt, ha komponáláskor figyelembe vesszük a fények irányát, a színekkel való játékukat, és ezt, nem pedig a tájat helyezzük fókuszba, fantasztikus hatásokat tudunk elérni.

Hasonlóan érdekes lehet, ha eljátszunk a zoommal a fűszálak között vagy épp direkt exponálás közben.

virág

A lényeg, hogy már a fejünkben lássunk máshogy, és igyekezzük azt a képet előhívni a gépünkből. Persze ez egyáltalán nem könnyű, nekem is sokszor csak a szerencsén múlik. Azt szeretném viszont, ha előbb-utóbb eljutnék a teljes tudatosságig.

Az alábbi kép például tökéletes példa a tudatosság és a szerencsés véletlen egybeesésére. Hosszú záridőt alkalmaztam, mert sejtelmes mozgásokat akartam éjjel felvenni. Az azonban, hogy mindez ennyire „szellemképes” legyen, már a szerencsén és nem az én ügyességemen (ügyetlenségemen) múlt.

szellem

Ezen a fotón viszont pontosan tudtam, hogy a negatív térrel szeretnék kifejezni valamit, ezért addig „kergettem” a héját, ameddig épp olyan mozdulatot csinált, amely egy kacsintáshoz volt szükséges. Remélem, te is látod a fotóban az arcot, és nem csak én vagyok ennyire elborult.

héja

A látás tehát fontos, a másként látás elengedhetetlen, a gépek pedig „csak” eszközök a megörökítéshez. Bárhogyan is csűrjük-csavarjuk, a vége mindig ez. Egyetértesz velem?

Szerző

Davida
Davida

Davida szövegíró, kommunikációs tanácsadó, és egy ideje őrült fényvadász. Amikor csak teheti, járja az utcákat és igyekszik lencsevégre kapni a soha meg nem ismétlődő pillanatokat.