[.Blog ] [Gondolatok a fotózásról ]

Fotózás mindenek felett

Régi vágyam, hogy tényleg mindenek felett fotózzak: repülőgépből, helikopterből, a felhők fölül, vagy csak egy „sima” felhőkarcolóból. A fentről készült fotókban van valami különleges, ami a szokatlan perspektívának köszönhető. Felülről ugyanis csak ritkán nézzük meg a dolgokat, maximum a cipőfűzőnket vagy az ételt a tányéron, de nagyobb területeket nem áll módunkban naponta megcsodálni.

Fotózás mindenek felett
2022. szeptember 22.

Olyan ez, mint egy probléma, egy nehezebb szituáció megoldása. Ahhoz, hogy meglássuk a lehetőségeinket, el kell egy kicsit távolodnunk a témától, kívülről kell ránéznünk, más szemszögből, akár teljesen más megközelítésből. Ennek köszönhetően válik ugyanis láthatóvá az addig akár ismeretlen nyilvánvaló is. Egy magasból készült fotó hatása is ezért lenyűgöző: elméletben tudjuk, mi milyen lehet felülről, de gyakorlatban soha nem néztük még meg, így nem is tudhatjuk, milyen hatást válthat ki bennünk, milyen különleges képződmények, rajzolatok között élünk.

tájkép mindenek felett

„Térkép e táj”

Egy táj, amely térképpé válik a magasból; egy vonuló csorda, amelynek az árnyéka rendhagyó képet fest a vidékre, de egy városi nyüzsgés is, amelyben minden makettszerűvé válik, rámutathat arra, hol is vagyunk mi, kik is vagyunk valójában.

szántók felett

A perspektíva ilyetén módosítgatása ugyanis nemcsak a készülő fotóink minőségére, hanem ránk is nagy hatással lehet. Én hiszek a természet mindent elsöprő erejében, abban, hogy mindig és minden körülmények között ő az úr. Mi, emberek, nagyon kicsik vagyunk ebben a játékban, ezért tisztelnünk kell őt. Mindenek felett. Átvitt és szó szerinti értelemben is. Nálam a gond csak az, hogy a szó szerintit nem tudom megvalósítani. Tériszonyos vagyok.

Mindent egy fotóért?

Amikor legutóbb a #fotófentről volt a téma a Klubban, rendesen megizzadtam már az ötödik emeleten lévő ganggal is. Ebből következik, hogy bár szívesen megyek fel magaslatokba (a lefelé jövetelről ne kérdezz), és most már a kilátók tetejéig is feljutok (kb. nyolcvannyolcszor meghalok közben), ha különleges képeket szeretnék készíteni, ki kell majd tanulnom a drónfotózást is. Mégis távolinak érzem azt magamtól, mert nekem a fényképezés akkor ad valódi örömöt, ha én nyomhatom le a gépen az exponáló gombot. Közvetlenül.

város felett

Két megoldás maradt tehát: vagy legyőzöm a félelmemet, és egyszer felülök egy helikopterre (vadászgépre, siklóernyőre, űrrakétára, pegazusra…), vagy lemondok eme élvezetről, és csak gyönyörködöm mások légifelvételeiben. Egyelőre viszont marad a kisebb hegyek csúcsának elérése, szigorúan lankás tetővel, és annak elfogadása, hogy bár bennem van a „mindent egy fotóért” mentalitás, azért tudok disztingválni is.

kilátás

Szerző

Davida
Davida

Davida szövegíró, kommunikációs tanácsadó, és egy ideje őrült fényvadász. Amikor csak teheti, járja az utcákat és igyekszik lencsevégre kapni a soha meg nem ismétlődő pillanatokat.