Nemrég olvastam egy facebook posztot, ahol a szerző erős szarkazmussal írja meg véleményét azokról, akik utólag hozzányúlnak a fotóikhoz. Szerintem ezen érdemes kicsit elgondolkodni.

„[…] felejtsd el az utómunkát, az csak a bénáknak való, akik nem tudnak rendesen fotózni. Leonardo se fotosoppolt, meg Cápa Róbert se, Helmut Newton se görnyedt egész éjjel az iMac fölé, mégis fotózta meztelenül Monica Beluccit. Ha úgy érzed, mégis hozzányúlsz, az csak azért lehet, hogy MÉG tökéletesebb legyen, hogy a mondanivalódat kiemelhesd a kevésbé értelmes nézőknek is.”

Több állítással is vitába szállnék, kezdjük rögtön azzal, hogy Helmut Newton nem fotózta meztelenül Monica Beluccit, hanem Mónika volt meztelen amikor Helmut fotózta őt 🙂 és nem is a kevésbé értelmes néző miatt emeljük ki a mondanivalót, mert neki pont kukmindegy, ő ígysem, úgysem fogja érteni a képet.

Persze, ha a mondatok mögé nézek, akkor értem, hogy miről akart írni emberünk, de ezekkel a sommás kinyilatkoztatásokkal mégsem tudok azonosulni.

Gondolkodjunk el egy kicsit!

Aki tud fotózni, az tudja csak igazán, hogy fizikailag lehetetlen utómunka nélkül fotózni. Akár filmre fotózol, akár digitálisan.

Leonardo nem Photoshop-ot használt, hanem a kor Paint-jét, az ecsetét, a Camera Obscura segítségével pedig elég komoly utó-, vagy inkább előmunkát végzett. Capa a korának megfelelő Photoshop-ot használta, még retusált is, Newton pedig valóban nem egy iMac, hanem a vegyszeres táljai fölött görnyedt.

Fény(le)képezés

A filmnél bevonultunk egy sötétszobába, ott hívtuk elő a negatívot, aztán abból csináltunk papírképet. Játszottunk az idővel, kitakartunk részeket, különféle papírokat használtunk, pusholtunk, és még sorolhatnám. Vagyis utómunkát végeztünk.

A digitális világban a fényérzékeny elektronikus alkatrészünkben fény hatására fizikai változások történnek, amit mérni tudunk, ezt alakítjuk át számokká. Ez a számsor a nyers fotónk: ez nem egy kép, nem tudjuk megnézni. De a kameránk ilyen számsorokat gyárt, nem pedig fotókat, így valamit kell csinálnunk, hogy ebből kép legyen. Vagy mi utómunkázunk, vagy az automatika.

Aki tud fotózni, az ebben a nyers (raw) formátumban menti el a képeit, ugyanis tudja, ha más nézhető formátumban tenné (jpg, tiff), akkor a gépe (telefon, fényképezőgép), előre meghatározott paraméterek alapján automatikus utómunkát végezne a nyers képen. A kameránk a valóság fényeinek csupán egy részét rögzítik, az automatika pedig ezt a keveset tovább szűkíti. Egy jó fotós nem akarhatja, hogy ne ő döntse el, hogy mi jelenjen meg a fotóján és mi vesszen el, ehhez pedig az kell, hogy ő maga utómunkázzon, ne bízza ezt a kényes feladatot a kamerája automatikájára.

Szóval ahhoz, hogy a nyers formából kép legyen, bármilyen géniusz is a fotós, nem tudja megúszni az utómunkát.

A sok utómunka szoftverek egyike a Photoshop, ami sokak szájában szitokszó, pedig használata még nem jelenti egyértelműen azt, hogy gyenge fotóssal van dolgunk.

Fontos, hová készül a kép

Amikor egy nagymama a telefonjával lekapja ahogy az unokája önfeledten játszik a szomszéd cicájával, teljesen rendben van, hogy nem utómunkázik, hiszen egy emlékképet készít. Persze ezt a műfajt is lehet művészien művelni, de fogadjuk el, hogy ha már mindenkinél van telefon, akkor mindenki fotózzon vele saját kedvére. És az már a nagymama jó-, vagy rosszízléséről árulkodik, hogy mindenféle giccsfiltereket rádob-e a képre.

Egy természetfotós pályázaton nagyon korlátozott az utómunka lehetősége. Kiírástól függ, hogy hány százalékát szabad vágni a képnek, mennyire lehet az egész képre vonatkozó korrekciókat (pl sötétéítés) használni, a szenzorpiszkot leretusálhatod-e, vagy sem. Itt bekérik a nyers képet is, hogy ellenőrizni tudják. Még az autonom riport műfaja is megenged nagyon kicsi utómunkát.

Az alkalmazott fotográfiában viszont sok az utómunka, hiszen itt márkát, brand-et építünk, vagy a termékünket szeretnénk eladni. Itt igenis fontos, hogy a kép szép, gusztusos legyen, hogy olyan hangulata legyen, ami a célcsoportodat vonzani fogja. És itt szerintem fontos az ízléses utómunka!

Persze az önmérséklet itt is ugyanolyan fontos mint az élet bármilyen más területén. Ha egy dundi masszőr vagy, ne karcsúsítsd magad 40 kilóssá egy filterrel, mert az ügyfél majd csalódik, amikor meglát. Te pont ugyanolyan jól masszírozod meg, de a többség mégis azt fogja érezni, hogy átverték.

Művészi tudatosság

Mivel a fotózás egy művészi önkifejezés, ezért az alkotói szabadság megengedi, hogy bármilyen mélységig belenyúljon a szerző a képébe.

Itt az egyetlen kérdés az, hogy ez mennyire tudatos. Van, aki tud úgy vonalakat húzni, képrészeket törölni, hogy vizuálisan erősödik a kép, van, aki meg csak egy giccsparádét fog létrehozni.

Persze abban egyet kell értsek a fent idézett szerzővel, hogy ma már bármilyen erőfeszítés, vagy tudás nélkül megtehetjük, hogy a telefonunkkal lekattintott vacak képre különféle előre gyártott filtereket dobjunk, és dagadhasson a mellünk, hogy mekkora király művészek vagyunk.

De a  lényeg itt nem abban van, hogy használunk-e photoshop-ot, hanem abban, hogy tudunk-e fotózni.

Egy jó fotós a filterek használatával is jó fotós marad és ütős képei lesznek.

A jó fotóst az különbözteti meg a fotózni nem tudótól, hogy tudatos. Már akkor tudja, hogy mit akar megfotózni, megmutatni, mielőtt a keresőbe néz. Megtervezi a fotóját, így bármikor újra meg tudja fotózni.

A nem annyira profi pedig véletlenszerűen kattogtat, és véletlenszerűen próbálgatja a filtereket. És ebből valóban sokszor ízléstelen „kép” születik.

De attól, hogy ma már bárki készíthet képeket a jó fotósoknak nem lesz semmivel rosszabb.

A lényeg pedig, hogy fontos a fotózás alapjainak ismerete, tudnod, kell, hogy mi fán terem a kompozíció, tegező viszonyban kell lenned a gépeddel, tudnod kell képet válogatni, de pont ugyanilyen fontos, hogy tudj használni utómunka szoftvereket, mert egy jó fotósnak szüksége van rá.

Mit gondolok én?

Én személy szerint nem szeretem a filterezett, vagy agyon utómunkázott képeket, és ebbe a kategóriába tartozik a hdr is. Van helye a hdr-nek, de akkor, ha a képet nézve nem veszem észre, hogy ez hdr, nincs túltolva, ami sajnos az esetek 98%-ban nem sikerül a kép szerzőjének. És úgy gondolom, hogy a képről sem illik semmit leretusálni. Ha a sarokban belóg egy-kép levélke, ok, azt tüntesd el, de a postaládát ne retusáld le a fotóról.

Az utómunkának észrevehetetlennek kell lennie.

Inkább legyen egy kép fakó mintsem túlszaturált. Az utómunkának csupán arra szabad korlátozódnia, hogy a nyers képen egyébként is meglévő fényeket, árnyékokat erősítsük, vagy gyengítsük, így emeljük ki a látottakat.