Az utómunka (nem) az ördögtől való 😉

Nemrég belefutottam egy Facebook-posztba, ahol a szerző szarkazmusban fürödve osztotta ki azokat, akik merészelnek utómunkázni. Szerintem ezen érdemes kicsit elgondolkodni.

„Felejtsd el az utómunkát, az csak a bénáknak való, akik nem tudnak rendesen fotózni. Leonardo se fotosoppolt, meg Cápa Róbert se, Helmut Newton se görnyedt egész éjjel az iMac fölé, mégis fotózta meztelenül Monica Beluccit. Ha úgy érzed, mégis hozzányúlsz, az csak azért lehet, hogy MÉG tökéletesebb legyen, hogy a mondanivalódat kiemelhesd a kevésbé értelmes nézőknek is.”

Több állítással is vitába szállnék, kezdjük rögtön azzal, hogy Helmut Newton ugyan fotózta Monica Beluccit, de nem meztelenül, hanem Mónika volt meztelen amikor Newton kezében a kamerájával rendesen felöltözve fotózta őt 🙂 És abban is biztos vagyok, hogy nem a „kevésbé értelmes” néző miatt utómunkázunk, hiszen aki úgysem érti, annak mindegy, mi van a képen.

Persze, ha a mondatok mögé nézek, akkor értem, hogy miről akart írni emberünk, de ezekkel a sommás kinyilatkoztatásokkal mégsem tudok azonosulni.

Gondolkodjunk el egy kicsit!

Aki tud fotózni, az tudja csak igazán, hogy lehetetlen utómunka nélkül fotózni. Sokan elfelejtik: a fotózás történetében sosem létezett „érintetlen” kép. Filmre fotózásnál ott volt a sötétkamra, ahol előhívtunk, kitakartunk, játszottunk a kontraszttal és a papírtípusokkal. Ez bizony utómunka volt, csak vegyszerszagú verzióban.

A digitális korszakban a kamera nem képeket gyárt, hanem számsorokat – a RAW fájlban ott van a fények nyers adathalmaza, amiből valakinek képet kell csinálnia. Ha nem mi tesszük, akkor a gép automatikája. Magyarul: utómunka nélkül nincs kép. A kérdés nem az, hogy szükség van-e utómunkára, hanem az, hogy ki végzi el: te vagy a gép.

Leonardo nem Photoshop-ot használt, hanem a kor Paint-jét, az ecsetét, a Camera Obscura segítségével pedig elég komoly utó-, vagy inkább előmunkát végzett. Capa a korának megfelelő Photoshop-ot használta, még retusált is, Newton pedig valóban nem egy iMac, hanem a vegyszeres táljai fölött görnyedt.

Fény(le)képezés

Sokan a fent már említett számsort, a nyers (raw) formátumot mentik el, ugyanis tudják, ha más nézhető formátumban mentenék a képeiket (jpg, tiff), akkor a kamerája (telefon, fényképezőgép), előre meghatározott paraméterek alapján automatikus utómunkát végezne a nyers képen. A kameránk a valóság fényeinek csupán egy részét rögzítik, az automatika pedig ezt a keveset tovább szűkíti. Egy tudatos fotós nem akarhatja, hogy ne ő döntse el, hogy mi jelenjen meg a fotóján és mi vesszen el, ehhez pedig az kell, hogy ő maga utómunkázzon, ne bízza ezt a kényes feladatot a kamerája automatikájára.

Szóval ahhoz, hogy a nyers formából kép legyen, bármilyen géniusz is a fotós, nem tudja megúszni az utómunkát.

A sok utómunka szoftverek egyike a Photoshop, ami sokak szájában szitokszó, pedig használata még nem jelenti egyértelműen azt, hogy gyenge fotóssal van dolgunk.

Fontos, hová készül a kép

Amikor egy nagymama a telefonjával lekapja ahogy az unokája önfeledten játszik a szomszéd cicájával, teljesen rendben van, hogy nem utómunkázik, hiszen egy emlékképet készít. Persze ezt a műfajt is lehet művészien művelni, de fogadjuk el, hogy ha már mindenkinél van telefon, akkor mindenki fotózzon vele saját kedvére. És az már a nagymama jó-, vagy rosszízléséről árulkodik, hogy mindenféle giccsfiltereket rádob-e a képre.

Egy természetfotós pályázaton nagyon korlátozott az utómunka lehetősége. Kiírástól függ, hogy hány százalékát szabad vágni a képnek, mennyire lehet az egész képre vonatkozó korrekciókat (pl sötétéítés) használni, a szenzorpiszkot leretusálhatod-e, vagy sem. Itt bekérik a nyers képet is, hogy ellenőrizni tudják. Még az autonom riport műfaja is megenged nagyon kicsi utómunkát.

Az alkalmazott fotográfiában viszont sok az utómunka, hiszen itt márkát, brand-et építünk, vagy a termékünket szeretnénk eladni. Itt igenis fontos, hogy a kép szép, gusztusos legyen, hogy olyan hangulata legyen, ami a célcsoportodat vonzani fogja. És itt szerintem fontos az ízléses utómunka!

Persze az önmérséklet itt is ugyanolyan fontos mint az élet bármilyen más területén. Ha egy dundi masszőr vagy, ne karcsúsítsd magad 40 kilóssá egy filterrel, mert az ügyfél majd csalódik, amikor meglát. Te pont ugyanolyan jól masszírozod meg, de a többség mégis azt fogja érezni, hogy átverték.

Művészi tudatosság

Mivel a fotózás egy művészi önkifejezés, ezért az alkotói szabadság megengedi, hogy bármilyen mélységig belenyúljon a szerző a képébe.

Itt az egyetlen kérdés az, hogy ez mennyire tudatos. Van, aki tud úgy vonalakat húzni, képrészeket törölni, hogy vizuálisan erősödik a kép, van, aki meg csak egy giccsparádét fog létrehozni.

Persze abban egyet kell értsek a fent idézett szerzővel, hogy ma már bármilyen erőfeszítés, vagy tudás nélkül megtehetjük, hogy a telefonunkkal lekattintott vacak képre különféle előre gyártott filtereket dobjunk, és dagadhasson a mellünk, hogy mekkora király művészek vagyunk.

De a  lényeg itt nem abban van, hogy használunk-e photoshop-ot, hanem abban, hogy tudunk-e fotózni.

Egy jó fotós a filterek használatával is jó fotós marad és ütős képei lesznek.

A jó fotóst az különbözteti meg a fotózni nem tudótól, hogy tudatos. Már akkor tudja, hogy mit akar megfotózni, megmutatni, mielőtt a keresőbe néz, és az utómunkával csak erősíti az elképzelést. Előre megtervezi a fotóját, tudása, gyakorlata van abban, hogy a váratlan pillanatok se véletlenszerűen jelenjenek meg a képein.

A nem annyira profi pedig véletlenszerűen kattogtat, és véletlenszerűen próbálgatja a filtereket. És ebből valóban sokszor ízléstelen „kép” születik. De attól, hogy ma már bárki készíthet képeket a jó fotósoknak nem lesz semmivel rosszabb.

A lényeg pedig, hogy fontos a fotózás alapjainak ismerete, tudnod, kell, hogy mi fán terem a kompozíció, tegező viszonyban kell lenned a gépeddel, tudnod kell képet válogatni, de pont ugyanilyen fontos, hogy tudj használni utómunka szoftvereket, mert egy jó fotósnak szüksége van rá.

Mit gondolok én?

Én személy szerint nem szeretem a filterezett, vagy agyon utómunkázott képeket, és ebbe a kategóriába tartozik a HDR is. Van helye a HDR-nek, de akkor, ha a képet nézve nem veszem észre, hogy ez HDR fotó, nincs túltolva, ami sajnos az esetek 98%-ban nem sikerül a kép szerzőjének. Inkább legyen egy kép fakó mintsem túlszaturált. És úgy gondolom, hogy egy képről sem illik semmit leretusálni. Ha a sarokban belóg egy-kép levélke, ok, azt tüntesd el, de a postaládát ne retusáld le a fotóról.

Az utómunkának észrevehetetlennek kell maradnia.

Az utómunkának nem az a célja, hogy a valóságot lecserélje, hanem hogy megmutassa azt, amit láttál: fényeket, színeket, hangulatot. És ha ezt tudatosan csinálod, akkor nem csak fotózol: alkotsz.