A fotós világban sok vitát szül, hogy illendő-e a fotóinkat módosítani, tud-e egyáltalán fényképezni, aki utómunka szoftvert használ.

Tegnap olvastam egy facebook posztot, ahol a szerző erős szarkazmussal írja meg véleményét azokról, akik utólag hozzányúlnak a fotóikhoz. Szerintem ezen érdemes kicsit elgondolkodni.

„[…] felejtsd el az utómunkát, az csak a bénáknak való, akik nem tudnak rendesen fotózni. Leonardo se fotosoppolt, meg Cápa Róbert se, Helmut Newton se görnyedt egész éjjel az iMac fölé, mégis fotózta meztelenül Monica Beluccit. Ha úgy érzed, mégis hozzányúlsz, az csak azért lehet, hogy MÉG tökéletesebb legyen, hogy a mondanivalódat kiemelhesd a kevésbé értelmes nézőknek is.”

Ha a mondatok mögé nézek, akkor értem, hogy miről akart írni, de ezekkel a sommás kinyilatkoztatásokkal mégsem tudok azonosulni.

Érdemes kicsit mélyebben elgondolkodni

Aki rendesen tud fotózni, az tudja csak igazán, hogy utómunka nélkül fizikailag lehetetlen fotózni. Akár filmre fotózol, akár digitálisan.

Leonardo nem Photoshop-ot használt, hanem a kor Paint-jét, a Camera Obscura segítségével pedig elég komoly utómunkát végzett. Capa a korának megfelelő Photoshop-ot használta, még retusált is, Newton pedig valóban nem egy iMac, hanem a vegyszeres táljai fölött görnyedt.

Fény(le)képezés

A filmnél bevonultunk egy sötétszobába, ott hívtuk elő a negatívot, aztán abból csináltunk papírképet. Játszottunk az idővel, kitakartunk részeket, különféle papírokat használtunk, pusholtunk, és még sorolhatnám. Vagyis utómunkát végeztünk.

A digitális világban a fényérzékeny elektronikus alkatrészünkben fény hatására fizikai változások történnek, amit mérni tudunk, ezt alakítjuk át számokká. Ez a számsor a nyers fotónk: ez nem egy kép, nem tudjuk megnézni.

Aki tud fotózni, az ebben a nyers (raw) formátumban menti el a képeit, ugyanis tudja, ha más nézhető formátumban tenné (jpg, tiff), akkor a gépe (telefon, fényképezőgép), előre meghatározott paraméterek alapján automatikus utómunkát végezne a nyers képen. És ezt nem akarhatja egy jó fotós.

De ahhoz, hogy a nyers formából kép legyen, bármilyen géniusz is a fotós, nem tudja megúszni az utómunkát.

Az utómunka szoftverek egyike a Photoshop. A PS sokak szájában szitokszó, pedig használata még nem jelenti egyértelműen azt, hogy gyenge fotóssal van dolgunk.

Fontos, hová készül a kép

Egy természetfotós pályázaton nagyon korlátozott az utómunka lehetősége. Kiírástól függ, hogy hány százalékát szabad vágni a képnek, lehet-e az egész képre vonatkozó korrekciókat (pl sötétéítés) használni, vagy sem, a szenzorpiszkot leretusálhatod-e. Itt bekérik a nyers képet is, hogy ellenőrizni tudják. Az autonom riport műfaja ennyi belenyúlást sem enged meg.

De az, hogy mennyire ízléstelenül megfilterezett képet teszel fel az instára az imént kifogott, 20 kilós pontyról, hát ez legyen mindenki saját dolga.

Sokkal fontosabb kérdés az üzlet, a márka építése. Itt nyilván az a fotó célja, hogy az ismertségedet növelje, eladja a cuccodat.

Itt igenis fontos, hogy a kép szép, gusztusos legyen, hogy olyan hangulata legyen, ami a célcsoportodat vonzani fogja. És itt szerintem fontos, és van helye az ízléses utómunkának!

Persze az önmérséklet itt is ugyanolyan fontos mint az élet bármilyen más területén. Ha 70 kg vagy, ne karcsúsítsd magad 40 kilóssá egy filterrel, mert az ügyfél majd csalódik. Te pont ugyanolyan jól masszírozod meg, de a többség mégis azt fogja érezni, hogy átverték.

Művészi tudatosság

Mivel a fotózás egy művészi önkifejezés, ezért az alkotói szabadság megengedi, hogy bármilyen mélységig belenyúljon a szerző a képébe.

Itt az egyetlen kérdés az, hogy ez mennyire tudatos. Van, aki tud úgy vonalakat húzni, képrészeket törölni, hogy vizuálisan erősödik a kép, van, aki meg csak egy giccsparádét fog létrehozni.

Persze abban egyet kell értsek a szerzővel, hogy ma bármilyen erőfeszítés nélkül megtehetjük, hogy a telefonunkkal lekattintott vacak képre különféle előre gyártott filtereket dobjunk, és dagadhasson a mellünk, hogy mekkora király művészek vagyunk.

De a lényeg itt nem abban van, hogy használunk-e photoshop-ot, hanem abban, hogy tudunk-e fotózni.

Egy jó fotós az ócska filterek használatával is jó fotós marad és ütős képei lesznek.

A jó fotóst az különbözteti meg a fotózni nem tudótól, hogy tudatos. Már akkor tudja, hogy mit akar megfotózni, megmutatni, mielőtt a keresőbe néz. Megtervezi a fotóját, így bármikor újra meg tudja fotózni.

A nem annyira profi pedig véletlenszerűen kattogtat, és véletlenszerűen próbálgatja a filtereket. És ebből valóban sokszor ízléstelen „kép” születik.

De attól, hogy ma már bárki készíthet képeket a jó fotósoknak nem lesz rosszabb.

A lényeg pedig, hogy fontos a fotózás alapjainak ismerete, tudnod, kell, hogy mi fán terem a kompozíció, tegező viszonyban kell lenned a gépeddel, tudnod kell képet válogatni, de pont ugyanilyen fontos, hogy tudj használni utómunka szoftvereket, mert egy jó fotósnak szükésge van rá. És használhatsz jópofa filtereket is, csak ne vidd túlzásba 😉