A kiállítások ereje – Más dimenziók a fotózás tanulásában

Fotós tanoncként éppen ezért érdemes elmerülni a kiállítások sokszínűségében, hiszen azok segítenek elmélyíteni tudásunkat, fejleszteni művészi látásmódunkat, kapcsolatainkat és új perspektívákat nyitnak meg ebben a varázslatos birodalomban.

A kiállítások látványvilága ráadásul már önmagában is szemet gyönyörködtető élményt nyújt: az egyedülálló alkotások sorozata, a finom részletek és a megfelelő kompozíciók egyszerre megdöbbentő és inspiráló hatást keltenek. A képek, szobrok, textilművek stb. vizuális erőssége és művészi kifejezőereje megszólítja a szívet és az elmét, és lehetővé teszi, hogy előcsalogassuk magunkból a művészi érzékenységet.

Nem beszélve arról, hogy a kiállítások mindig egyedi alkotói hangot képviselnek, amelyek mögött rendkívül kidolgozott technikák és stílusok rejlenek.

Tanuljunk mások művészetéből!

Nekünk, akik tanuljuk a fotózást, a lehető legjobb iskolapélda, hogy ezeket a műveket alaposan megvizsgáljuk és elemző szemmel tanulmányozzuk. Ezért szeretem a Te is lehetsz fotós! Klub kibeszélőit is (illetve ezért hasznos a hozzá kapcsolódó zárt Facebook csoport), ahol hétről hétre végignézzük egymás képeit, és Lajos mindegyikről elmondja a saját, hozzáértő meglátásait. Figyelünk arra, ki hogyan használja a fényeket, milyen kompozíciós megoldásokkal dolgozik, milyen színeket részesít előnyben és egyáltalán hogyan közelít bizonyos témák megörökítéséhez, stb. Ha fel vagy iratkozva a Te is lehetsz fotós! hírleveleire, ott is mindig van egy-két fotó, amit a heti feladatra készítettek a klubtagok, kiegészítve néhány hasznos megjegyzéssel.

Legutóbb tehát két kiállításra is elmentem, és mindkettő rendhagyó volt. Az egyik Stalter György dokumentarista fotós néhány munkáját vonultatta fel egy társasház udvarán és közlekedőfolyosóin, a másik pedig Déri Miklós „kifeszített” projektje volt a Rákóczi téri csarnok előtt. Már a helyszínválasztásokból is sok mindenre lehetett következtetni, hiszen a szervezők ügyeltek arra, hogy a képek mondanivalói tökéletesen beleilleszkedjenek az aurába.

A kiállítások világa éppen ezért tud egyedülálló alkotói és gondolati környezetet biztosítani nekünk, a fotózás iránt érdeklődőknek is, hiszen új ötletek, technikák és művészi megoldások bontakoznak ki a szemünk előtt. A más alkotók által megvalósított kreatív felfedezések és újítások feléleszthetik a saját kreatív szikráinkat, és inspirálhatnak bennünket arra, hogy saját munkáinkban merészen kísérletezzünk és a határainkat feszegessük.

Bevallom, ez a két kiállítás visszahozta az életkedvemet, és újra ki tudtam menni emberek közé fotózni. A kiállítások és bemutatók ugyanis valóban sokkal többet nyújtanak, mint pusztán esztétikai élményt. Ezek az események a művészeti és kulturális világ színes palettáját tárják elénk, lehetővé téve, hogy bepillantsunk akár más művészeti ágakba is. Így nemcsak a fotózásban fejlődhetünk, hanem megismerhetjük a festészet, szobrászat, installációk vagy akár az avantgárd művészet világát is. Gazdagabbá válhat az érzékelésünk és szélesebb perspektívából láthatjuk a művészetet. De van még valami.

Kapcsolódj másokhoz!

A kiállítások csodálatos lehetőséget kínálnak a kapcsolatépítésre és a tapasztalatok megosztására. Találkozhatunk más fotósokkal, művészekkel és műkedvelőkkel, akik hasonló szenvedéllyel és érdeklődéssel viseltetnek a fotográfia iránt. Még új barátságokat is köthetünk, inspiráló beszélgetéseket is folytathatunk, és még többet tanulhatunk a művészetről mások tapasztalatain és nézőpontjain keresztül.

Engem minden kiállítás ösztönöz. Nemcsak arra, hogy mások alkotásaiból tanuljak, hanem hogy a saját munkáimra is ránézzek: a stílusomra, az erősségeimre-gyengeségeimre, a fejlődésemre vagy épp visszaesésemre, tehát önkritikára. Anno az exem is mindig mondta, hogy „Gyakorolj önkritikát!”, de hát, ugye, ezt nem épp a fotózással kapcsolatban hangoztatta.

A lényeg, hogy a kiállításoknak köszönhetően tudatosíthatjuk az előrehaladásunkat, valamint inspirációt meríthetünk a további fejlődéshez és új célok kitűzéséhez is. Mivel viszont erre nincs minden héten lehetőségem, pótolom a fentieket a Te is lehetsz fotós! Klubban. A kapcsolódás ugyanis tényleg fontos, ha az ember jó akar lenni: vagy direkt vagy indirekt, de mindenképpen feltétlenül.