Fotós tanoncként éppen ezért érdemes elmerülni a kiállítások sokszínűségében, hiszen azok segítenek elmélyíteni tudásunkat, fejleszteni művészi látásmódunkat és új perspektívákat nyitnak meg ebben a varázslatos birodalomban.

A kiállítások látványvilága ráadásul már önmagában is szemet gyönyörködtető élményt nyújt: az egyedülálló alkotások sorozata, a finom részletek és a megfelelő kompozíciók egyszerre megdöbbentő és inspiráló hatást keltenek. A képek, szobrok, textilművek stb. vizuális erőssége és művészi kifejezőereje megszólítja a szívet és az elmét, és lehetővé teszi, hogy előcsalogassuk magunkból a művészi érzékenységet.

Nem beszélve arról, hogy a kiállítások mindig egyedi alkotói hangot képviselnek, amelyek mögött rendkívül kidolgozott technikák és stílusok rejlenek.

Tanuljunk mások művészetéből!

Nekünk, akik tanuljuk a fotózást, a lehető legjobb iskolapélda, hogy ezeket a műveket alaposan megvizsgáljuk és elemző szemmel tanulmányozzuk. Ezért szeretem a klubos kibeszélőket is, ahol végignézzük egymás képeit, és Lajos mindegyikről elmondja a meglátásait. Figyelünk arra, ki hogyan használja a fényeket, milyen kompozíciós megoldásokkal dolgozik, milyen színeket részesít előnyben bizonyos témák megfogalmazásánál, stb. Ha fel vagy iratkozva a Te is lehetsz fotós! hírleveleire, ott is mindig van egy ilyen fotó, néhány hasznos megjegyzéssel.

Legutóbb tehát két kiállításra is elmentem, és mindkettő rendhagyó volt. Az egyik Stalter György dokumentarista fotós néhány munkáját vonultatta fel egy társasház udvarán és közlekedőfolyosóin, a másik pedig Déri Miklós „kifeszített” projektje volt a Rákóczi téri csarnok előtt. Már a helyszínválasztásokból is sok mindenre lehetett következtetni, hiszen a szervezők ügyeltek arra, hogy a képek mondanivalói tökéletesen beleilleszkedjenek az aurába.

A kiállítások világa éppen ezért tud egyedülálló alkotói és gondolati környezetet biztosítani nekünk, a fotózás iránt érdeklődőknek is, hiszen új ötletek, technikák és művészi megoldások bontakoznak ki a szemünk előtt. A más alkotók által megvalósított kreatív felfedezések és újítások feléleszthetik a saját kreatív szikráinkat, és inspirálhatnak bennünket arra, hogy saját munkáinkban merészen kísérletezzünk és a határainkat feszegessük.

Bevallom, ez a két kiállítás visszahozta az életkedvemet, és újra ki tudtam menni emberek közé fotózni. A kiállítások és bemutatók ugyanis valóban sokkal többet nyújtanak, mint pusztán esztétikai élményt. Ezek az események a művészeti és kulturális világ színes palettáját tárják elénk, lehetővé téve, hogy bepillantsunk akár más művészeti ágakba is. Így nemcsak a fotózásban fejlődhetünk, hanem megismerhetjük a festészet, szobrászat, installációk vagy akár az avantgárd művészet világát is. Gazdagabbá válhat az érzékelésünk és szélesebb perspektívából láthatjuk a művészetet. De van még valami.

Kapcsolódj másokhoz!

A kiállítások csodálatos lehetőséget kínálnak a kapcsolatépítésre és a tapasztalatok megosztására. Találkozhatunk más fotósokkal, művészekkel és műkedvelőkkel, akik hasonló szenvedéllyel és érdeklődéssel viseltetnek a fotográfia iránt. Még új barátságokat is köthetünk, inspiráló beszélgetéseket is folytathatunk, és még többet tanulhatunk a művészetről mások tapasztalatain és nézőpontjain keresztül.

Engem minden kiállítás ösztönöz. Nemcsak arra, hogy mások alkotásaiból tanuljak, hanem hogy a saját munkáimra is ránézzek: a stílusomra, az erősségeimre-gyengeségeimre, a fejlődésemre vagy épp visszaesésemre, tehát önkritikára. Anno az exem is mindig mondta, hogy „Gyakorolj önkritikát!”, de hát, ugye, ezt nem épp a fotózással kapcsolatban hangoztatta.

A lényeg, hogy a kiállításoknak köszönhetően tudatosíthatjuk az előrehaladásunkat, valamint inspirációt meríthetünk a további fejlődéshez és új célok kitűzéséhez. Mivel viszont erre nincs minden héten lehetőségem, pótolom a fentieket a Te is lehetsz fotós! Klubban. A kapcsolódás ugyanis tényleg fontos, ha az ember jó akar lenni: vagy direkt vagy indirekt, de mindenképpen feltétlenül.